A Kung Fu szellemiségének megértéséhez szükséges valamennyire ismerni a keleti és nyugati világ közötti különbséget.

A harcművészetek megjelenése a távol-keleti és nyugati kultúrákban jelentősen eltérő.

Az ázsiai emberek hajlamosak a befelé fordulásra. A külsőségek helyett általában a belső tökéletesedés útját keresik, önmagukat akarjak megismerni. Hajlamosak az elmerengésre, a meditációra. A Kung Fu belső tökéletesedésük külső megjelenési formája.

A nyugati életmód ennek az ellenkezője. A nyugatiaknál a külsőségek számítanak, a megjelenés, a viselkedés. Ezért is vették át a harcművészeteket, mert látványosak, szép a külső megjelenésük. Nem a tökéletesedés, hanem a küzdeni tudás miatt tanulnak a nyugatiak harcművészetet. Ezért egy távol-keleti és nyugati edzés, még ha ugyanarról a harcművészeti stílusról is van szó, jelentősen különbözhet egymástól. A távol-keleti edzésmódnál a lelki tökéletesedésre is sok időt fordítanak, míg a nyugati edzések általában a fizikai fejlődésre koncentrálnak. Ez a különbség elsősorban a kulturális különbözőségből adódik.

Hierarchia

A Kung Fu egy szigorú családi hierarchián alapszik, ahol a hierarch koniát a Kung Fu-ban elért tudás határozza meg. Egy gyakorlónak elsősorban ezt a hierarchiát kell megszoknia, ami azért lehet nehéz, mert itt nem vérségi kapcsolatok vannak, és így lehet hogy a gyakorló jóval idősebb – akár az apja is lehetne – az oktatónak.

A Kung Fu gyakorlása nemcsak a technikák gyakorlásából áll. El kell sajátítani az ún. Kwoon etikettet is, ami előírja a viselkedési szabályokat.

Jó Kung Fu tanítvány nemcsak abból lehet, aki mindenki mást le tud győzni. Szorgalom, kitartás, fegyelem, tisztelet nélkül a legjobb tehetség is elveszhet. Hiába jó harcos valaki, ha tiszteletlen mesterével, mert akkor a mester nem fogja tanítani őt, és a tanítvány tehetsége kárba vész. Kitartás és szorgalom nélkül pedig nincs előrehaladás. Hiába a tehetség, két hónap alatt senkiből nem lesz legyőzhetetlen kung fu harcos. A fegyelemre pedig azért van szükség, hogy a foglalkozások rendben, az előírt ütemben történjenek, és ne a fegyelmezéssel menjen el az idő.

De még az sem elég, ha valaki kitartó, tehetséges, szorgalmas, ha nem tud parancsolni önmagának. Nem feltétlenül javítja a Kung Fu hírnevét, ha mindennap összever valakit, vagy ha mindenkibe beleköt, és állandóan bizonyítani akar. A jó Kung Fu harcos nemcsak az, aki meg tudja verni az ellenfelét, hanem az is, aki el tudja kerülni a küzdelmet, így vagy úgy. Az is a harcművészet részét képezi, ha valaki el tud kerülni egy küzdelmet. Ez nem azt jelenti, hogy gyáva. Természetesen sokszor nem lehet kikerülni a harcot. Ha harcra kerül a sor, akkor a legjobb tudásunk és képességünk szerint kell küzdenünk.

A harcművész a tökéletesedést, nem a küzdelmet keresi.
A küzdelem a tökéletesedés megjelenési formája, de a lényeg nem a külsőségeken, hanem a belsőn van.

A Wing Tsun filozófiája nemcsak a harcművészetben jelenik meg.

A Wing Tsun az életben is használható. Az egyszerűségre, hatékonyságra való törekvés, a felesleges dolgok kerülésének filozófiája felhasználható a mindennapi élethelyzetekben is. Egy tanítvány akkor lesz igazi Wing Tsun harcos, ha nemcsak a külsőségekben, hanem belsőleg is el tudja sajátítani a Wing Tsun szellemiségét.